A LEGNEHEZEBB MUNKA A VILÁGON

Az epizódról

A legnehezebb munka a világon a belső munka. Ezért is kerüli azt szinte minden ember manapság.

AZ UTOLSÓ VÁLASZFAL ISTEN ÉS EMBER KÖZÖTT AZ,

AMELYET CSAK EGYEDÜL DÖNTHET LE AZ EGYÉN,

ÉS AMELYET CSAK AZ EGYÉN DÖNTHET LE EGYEDÜL

(NAGYCSÜTÖRTÖKÖN).

A legnagyobb félelmem az, hogy semmit sem tarthatok meg abból, amit most értéknek hiszek ahhoz, hogy egyé váljak az örök érvényű, örök életű értékkel. Félek a teljes megsemmisüléstől, attól, hogy teljesen senkivé, és semmivé legyek.

A fizikai világban ugyanúgy, mint a virtuális valóságban attól érzem magam jónak és értékesnek, ha másnak is tetszik az, amit képviselek, avagy „képmutatok”.

Ilyenkor egy hang azt kiáltja bentről, hogy ne legyek elbizakodott, mert, ha hétmilliárd „teccik”-et kapna a mutatott képem, akkor sem lehetne igaz. Sőt, ellenkezőleg! Minél többnek tetszik, valójában annál hígabb, annál értéktelenebb, annál erőtlenebb, annál hiábavalóbb az „igazságom”. És fordítva: minél kevesebben rokonszenveznek vele, annál nagyobb az esély rá, hogy közel járok a hiábavaló és az örökkévaló közötti válaszfalhoz, annak ledöntéséhez.

A mozgalmakban mindig tömegek vannak. A buziparádéktól elkezdve a „védjük meg a pandákat” -féle mozgalmakig az összes a tömeg eledele, mely azt próbálja elhitetni, hogy attól igaz valami, hogy sokan voksolnak rá.

Mint látjuk, annak ellenére, hogy mindenki vágyott rá és sóvárgott érte, a demokrácia sem lett a megváltás eszköze. És az újat mindig azok az emberek hozták, akikben senki sem hitt, és akiket embertársaik megfosztottak halálos álmot hozó társaságuktól.

A minap egy barátom felhívta figyelmem, hogy az, hogy az igazságért le kell tudnunk mondani mindenről, azt jelenti, hogy ha a mindenünk 1000 krajcár, amiből ha megtartunk egyetlenegyet, a másik 999-ről fölöslegesen mondtunk le, mert az egy krajcár, amelyet titkon megtartottunk, ugyanakkora rabságot okoz, mint az ezer.

Az „ígéret” az, hogy minden az enyém lehet azáltal, hogy mindent elengedek. A minden az örök igazság, amelyben már nincs változás, vagy annak árnyéka. A minden az, amiből bármikor bármi megszülethet egy kis ideig, amíg a mulandóság átkával megsebzett, és halálra ítélt helyzet úgy kívánja.

Ha a minden elengedése megtörténik, látszólag a semmit kapom. Ezért nehéz elengednem az utolsó kapaszkodót is, az utolsó krajcárt is, amely a biztonság látszatával homályosítja be szemeim világát. Bármennyire is hihetetlen, sokszor egyetlen garason múlik az élet, amelyet képtelenek vagyunk elengedni.

Mit is jelent hát…