MIÉRT, ÉS HOVA MENEKÜL A GYERGYÓI POLGÁRMESTER?

Az epizódról

Tisztelt önkormányzati képviselők!

Teljes meggyőződésem, hogy közel van az az idő, amikor nem fog senki bolondnak gondolni a szavaimért. Azonban attól tartok, hogy némelyeknek akkor már késő lesz. Amit eddig írtam, és nyilvánossá tettem, nem jó kedvemből és nem szórakozásból, hanem istenfélelemben tettem az Úristen indíttatására. Ennek ellenére némelyek, akik olvasták, vagy hallották szavaimat, azt hitték, nekem elmentek otthonról, és csak blöffölök. Gúnyoltak engem, és az előnyös pozíciójukkal (vissza-)élve, továbbra is azt csináltak, amit akartak. Sajnos, amikor magasabb pozícióba, vagy anyagilag előnyösebb helyzetbe kerül, nagyon könnyen meg tud történni az emberrel, hogy többet gondol magáról, mint ami ő valójában. Viszont azt mondja az Úr Jézus, akinek nevét és szavait szégyelli ez a nemzedék, hogy, aki felemeli magát, megaláztatik, és aki megalázza magát felemeltetik. És épp az alázat az, ami elmaradt némelyeknél, akiknek megadatott, hogy magasabbra kerüljenek, mint ahol korábban voltak.

Egyeseknek tudomásuk van, hogy több nyílt levelet is közzé tettem arról, amit az Úristen mutatott nekem a polgármester tevékenységéről és a gyergyói városvezetésről. Arról is tudomásuk lehet, hogy annak ellenére, hogy én nem foglalkozok közéleti dolgokkal, az Úristen álomban megmutatta, ki lesz a polgármester, és még a választások előtt írtam egy nyílt levelet neki, amit akkor ő hálával fogadott. Ezt követően bizonyára akadtak neki is jóval fontosabb dolgai, mint az, hogy istenfélelemben, tisztességgel végezze a dolgát, mert azt mutatta Isten, hogy figyelmen kívül hagyva az Ő figyelmeztetését, Nagy Zoltán a vállalkozói érdekeknek próbál kedvezni. Erről a "Nyílt levél, figyelmeztetés a polgármesternek" és a "Második figyelmeztetés a polgármesternek "című levélben írok, amelyek hivatkozásait megtaláljátok a levél alján.

A ma hajnali álomban a következő képeket mutatta az Úristen. Zoltán és az ő felesége haza rohannak, és az asszony elkezd gyorsan pakolni. Az álomban úgy tudtam, hogy Amerikába készülnek. Nagyon sietős volt a dolguk. Úgy tűnt, hogy menekülnek valami, vagy valaki elől.

Zoltán térdre borulva imádkozott. Én pedig olyasmit mondtam neki, hogy sajnálom, hogy nem tudtam úgy átadni neked a figyelmeztetéseket, hogy megértsd azokat, és nem szívlelted meg a szavaimat.

Hogy ez az álom egészen pontosan mire vonatkozik, nem tudom, talán Zoltán és némelyek a városvezetésben tudják. Az Úristen nekem csak annyit mutat, ami igazán szükséges.

Hogy ők Amerikába akarna…