RENGETEGEN LESZNEK A TEMETÉSÉN

Az epizódról

Amilyen az ételünk, olyan az életünk. Kívülről jól néz ki, de tele van műanyaggal: mű jóság, mű szeretet, mű kedvesség stb.

Rengetegen lesznek a temetésén.

Azt álmodtam, hogy kevés a tűzifa, édesapám pedig készül meghalni, és szervezzük a temetését. A szomszédasszony is nekilátott szervezkedni. Azt mondta, rengetegen lesznek a temetésén, mert sokan ismerték őt.

A valóságban édesapám 15 éve el van temetve. Tehát nem róla szól az álom, hanen a mi Atyánkról, Istenről. Na de hogy halhatna Ő meg, hisz örökkévaló, halhatatlan? Úgy, hogy elfogyott a tűzifa. A keresztényekben, a bizonyságtevőkben nincs már tűz az ő szava iránt. Nem beszélnek róla embertársaiknak, nem tesznek bizonyságot. Szégyellik Őt.

Langyosak lettek. Az igazságszeretet helyét atvette a vallásos képmutatás. Ezért számukra nemsokára meg fog halni Isten.

Aminek a szívben, és a lélekben lenne a helye, átkóltózótt az agyba. Ekképp az emberek színből szeretik Istent, és nem szívből. Nem az Ő szava szerint, és nem lélek által élnek, hanem a sajat elképzelésük szerint próbálnak jók lenni, és szeretni.

A pusztító utálatosság, amiről Dániel próféta beszélt, ott van már a szent helyen. A szent hely a szív, ahol Istennek lenne a helye. Oda került be Isten jósága helyett az agyba programozott, emberi jóság. A Krisztus igazságos szeretete helyett, a képmutató és megtévesztő emberi szeretet, ami valósággal pusztít.

Így fog meghalni Isten sokak számára, akik ismerték Őt. És igy veszi kezdetét a lélektelen, termelő-fogyasztó biorobotok világa, amelyben az emberek élete olyan, mint az étele: kívülről jól néz ki, de tele van mű dolgokkal. Mű jóságág, mű kedvesség, mű szeretet.

'...hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülrõl szépeknek tetszenek, belõl pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.'

Lehet-e jó bárki is a mindennapi kenyér fogyasztása nélkül? Mi a mindennapi kenyér?

'Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá, hogy kiki egyék belõle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élõ kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; ha valaki eszik e kenyérbõl, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.

Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az õ vérét, nincs élet bennetek…