Az epizódról
Elhitették veled, hogy jó kell lenned, és azóta kínlódsz eredménytelenül, mert ha az egyik irányban jó vagy, a másik irányból panaszok érkeznek, hogy nem vagy elég jó.
A baj akkor kezdődött, amikor az ember nekifogott jót csinálni. Amíg nem akart jót csinálni, csak azt csinálta, ami volt. Egészen pontosan csak a ‘van’- t csinálta. Ezért nem voltak neki fölösleges gondolatai, gondjai. És mivel nem voltak fölösleges gondolatai, gondtalan volt. Isten volt az ő gondviselője, gondolat viselője. Erre mondja János apostol, hogy kezdetben az ige, avagy a gondolat Istennél volt. Ekképp az ember nem volt gondterhelt, hanem gondtalan.
Aztán az ember gondolt egyet, és úgy döntött, hogy mostantól a kezébe veszi az irányítást, és megvalósítja önmagát. Persze csak jót akart, mert a kígyó szerint semmi rossz nincsen abban, hogy valaki elkezd gondolkodni annak érdekében, hogy megvalósítsa önmagát, Isten akarata helyett a saját akaratát.
Ez a bibliai történet meglehetősen elvont, és érthetetlen, de csak addig, amíg az ember meg nem érti, hogy az édenkert nem más, mint a gyermekkor, a kígyó pedig a felnőtti társadalom, amely folyamatosan azt sulykolja a gyermek agyába, hogy tanulni kell, hogy úri ember lehessen. Pontosan ez áll a Bibliában is: ha eszel a tudás fájának gyümölcséből, olyan leszel, mint Isten. Miért, Isten milyen? Isten Úr. És te is olyan leszel, mint Ő: úr leszel mindenek felett. Minél többet tanulsz, annál több ember felett uralkodhatsz, és azáltal boldog leszel. Ez a hamis ígéret.
Hogyan veszi kezdetét az uralkodás? A gyermek a felnőttektől, avagy a kígyótól eltanulja a versengést, és a hatalmaskodást, amelyet hamar gyakorlatba ültet. Ez megtörténik úgy a kislányok, mint a kisfiúk között. És amikor már kellőképpen be van gyakorolva a versengés és a hatalmaskodás, kezdődhet a paráznaság, aminek lényege röviden: elvenni valakit, magamévá tenni, és azáltal elvenni az ártatlanságát.
Ugyanis mindenki, aki Isten lelke szerint, avagy a rendeltetésének megfelelően éli az életét, ártatlan és szabad. Viszont ha valaki elveszi, kiveszi őt Isten kezéből, és kontrollálni kezdi az ő életét, elveszíti az ártatlanságát. És ha már nem ártatlan, ártalmas, avagy fenevad, amely képes elvenni az ártatlanok ártatlanságát. Mivel őt kontrollálják, ő is igyekszik kontrollálni másokat. Ekképp, ahogy a férfi kontrollálja a nőt, a nő úgy kontrollálja a gyermeket, és a munkaadó, a polgármester, a miniszterelnök kontrollálja a férfit. ‘Ha valaki fogságba visz mást, õ is fogságba meg…