PEJKOVICS ISTVÁN

Az epizódról

Egy alkalommal, amikor én olyan dologgal foglalkoztam, amivel nem kellett volna, azáltal meglopva a Lelket és azokat, akik nekem útitársul adattak, egy barátom alázattal, és istenfélelemben megkeresett, hogy álmot kapott velem. Ráadásul egy elég borzalmas álmot. Én azt mondtam neki, hogy kérlek, bocsáss meg nekem, mert miattam, az én engedetlenségem miatt kaptad azt az álmot. És áldottuk mindketten az Úristent az ő féltő szeretetéért, amivel egyengeti a mi útjainkat, hogy ne térjünk le az élet keskeny ösvényéről.

És eszembe jut még egy alkalom, amikor én kaptam álmot egy kedves bizonyságtevővel, akit Isten feltámasztott a lelki halálból. Engem is istenfélelem fogott el, megszólítottam őt alázattal, és elmondtam, amit láthattam. Tudtam, hogy úgy kell beszéljek vele, hogy azt ő ne vegye kioktatásnak, se azt ne higgye, hogy uralkodni akarok fölötte, hanem Isten féltő szeretetét hallja meg beszédemben.

Azonban az elmúlt években történt olyan, hogy némelyek, akik arról az asztalról ettek, amelyen az Úristen felszolgált az Ő bizonyságtevőinek, úgy kezdtek beszélni rólunk, mintha a seggükből húztak volna ki. És ezzel megbotránkoztattak némelyeket, akik erőtlenek voltak a hitben.

Sajnos néhány alkalommal elkövettem azt a hibát, hogy megpróbáltam megvédeni magam és a bizonyságtevőket a támadók vádjaival szemben, de azt éreztem, nem kell nekem erősebben védekezni, mint amennyire Isten akar megvédeni. Mellesleg miért akarnám megvédeni azt, aminek mindenképp vesznie kell? Amit életre szánt az Isten, azt megvédi Ő maga. És aminek vesznie kell, az vesszen is el.

A kérdés az, hogy miképp kell Isten gyermekeinek szolgálniuk egymást? Fölösleges provokációkkal, beszólásokkal, amelyek olyan belső konfliktusokat gerjeszthetnek, amelyek miatt elveszíthetik azt a világosságot, amely azért adatott, hogy a külső sötétségben tévelygők irányába szolgálhassanak? Vagy pedig istenfélelemben és alázatban, mint akik a legdrágább áron megváltott emberek felé szolgálnak?

Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? (Mt 24:45)

Vajon ezt az eledel adást, hogy csinálják azok, akik az Ő kegyelme által megkapták bűneik bocsánatát, és a mennyei táplálékot? És mit mond az Úr Jézus?

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. (Mt 6:11)

Amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. (Jn 3:11)

Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek! (Jn 7:24)

Mikor egybegyűltök, m…