VESZÉLYBEN A KERESZTÉNYSÉG

Az epizódról

Súlyos önámításban van a mai kereszténység, mert noha tudja hogy Isten mindenkit újjászületésre, személyes és közvetlen kapcsolatra hív az Úr Jézus szavai által, továbbra is a közvetítők szavait választja, akik Isten és Jézus nevében a feneketlen szakadék felé terelik őt. El van felejtve, hogy azok, akik a Mózes és az Úr Jézus székébe ültek, néhány évvel ezelőtt Isten oltalma helyett az oltás fontosságát hirdették híveiknek, azáltal a betegségbe és a halálba küldve sokakat.

Miután valamennyire megismertem Istent, nem volt időm filmeket nézni, mert egyre többet szerettem volna megismerni az Élőből. Ahogy adta a kijelentéseket és a bizonyságokat, amelyeket szükségesnek tartottam megosztani, egyre kevesebb időm jutott arra, hogy filmeket nézzek.

Eddigi tapasztalataim szerint az igazság nem azon képek összessége, amelyeket az ember a fejében tárol Istenről és Jézusról, hanem az Istennel való személyes és közvetlen kapcsolat, amely révén Ő állandóan formálja, tisztítja lelkünket.

Nem szeretném azt feltételezni, hogy ez a folyamat nálad nem kezdődött el, de tudom, hogy sokan Jézust a fejükben tárolják. A szívük és a cselekedetük távol van Tőle, mert én is cselekedtem ezt.

Szerinted, ha az emberek valóban Jézust követnék, és cselekednék, amit Ő mond, lenne-e idejük filmeket nézni?

Pál apostol azt mondja, a teremtett világ sóvárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését. Ennek jelentése az, hogy sokan meglátták, hogy hazugságra épült az egész életük, és keresik a kiutat, de nem találják, mert Isten gyermekei élik az összkomfortos keresztény életüket, és a televízió képernyője előtt örvendeznek Jézusnak, nem pedig a bizonyságtételben, mint az apostolok.

Miért van a világ ott, ahol van? Vajon nem azért, mert a keresztények Jézust a fejükben tárolják, és a vallások istenét követik a Szentlélek helyett, aki bizonyságtételre, a mennyei eledel megosztására hívja Isten gyermekeit?

Kérlek, bocsáss meg, ha kárhoztatóak voltak a szavaim. Nem az a dolgom, hogy bárkit is kárhoztassak, hanem az, hogy Isten kegyelme által olyan tartalmakat osszak meg, amelyek szembesíthetik az olvasókat azzal, hogy Isten és Jézus csupán az elméjükben van, nem pedig a szívükben, a cselekedeteikben, és nem a hit nemes harcában, amit naponta megvívnak a saját testi kívánságaik és a saját akaratuk ellen azáltal, hogy cselekszik Isten tökéletes akaratát.

Az újjászületés ma már beszületés egy vallásba. A megkeresztelkedés pedig bekeresztelkedés egy gyülekezetbe, ahol hosszú éveken keresztül t…