SIKERORIENTÁLT HALDOKLÁS

Az epizódról

Nyílt levél egykori földrajz tanáromnak, Seer Mihálynak

(Megjegyzem, hogy semmit sem tudok róla, de bízom abban, hogy ha nála nem is, valaki másnál célba találnak az alábbi sorok.)

Mint egykori diákod, egy kérdéssel fordulok hozzád. Mégpedig azzal a kérdéssel, hogy szerinted mekkora az esélye egy nyugalmazott tanárnak arra, hogy belássa, hogy tévedett? Tévedett a szakmaválasztásban, tévedett abban, amit megtanult, és tévedett abban is, amit a diákoknak átadott. Még akkor is, ha azt teljesen jó szándékkal, barátságos módszerekkel tette.

Igaz-e, hogy már maga a kérdés is bolonddá teszi a kérdezőt? De még ha bolond is lenne, vagy pedig meg tudnánk győzni magunkat arról, hogy bolond a kérdező, azáltal igazzá válna-e mindaz, amivel a pedagógus egy előre megírt programcsomag szerint felruházta az ő diákjait? Merthogy felruházta, más szóval felöltöztette őket. A felöltöztetés szót a magyar nyelvben nemcsak arra használjuk, amikor az anyuka felöltözteti a gyermekét, hanem arra is, amikor valaki egy rossz minőségű terméket ad el egy embernek jó pénzért.

Előrebocsájtom, hogy levelem célja nem az, hogy egykori kedves tanáromat, vagy bárki mást meggyőzzek a saját igazamról, hanem inkább az, hogy a kedves olvasót gondolkodásra késztessem. Annál is inkább, hogy minekutána engem felöltöztettek, én is ugyanazt tettem: felöltöztettem másokat. Sajnos én sem kerülhettem el azt, hogy olyan ruhát adjak embertársaimra, amely nekem sem vált be. Ráadásul kevés ideig még a pedagógusi szakmába is betekintést nyertem, amikor helyettes angol tanárként élvezhettem a diákok és a diáklányok csodálatát. Bizony mondom, jól lehetett fürdőzni a jóhiszemű gyermekek figyelmében és megbecsülésében. Pláne úgy, hogy akkoriban még különleges dolognak számított, hogy a tanár motorkerékpárral érkezik a suliba. Már csak hivatalosítanom kellett volna a dolgot azáltal, hogy néhány odaszánt évvel és valamennyi pénzzel megszerzem a szükséges iratokat.

Hogy mi az én válaszom az általam feltett kérdésre? Az, hogy zéró, semmi, lehetetlen. Kizárt dolog az, hogy egy nyugdíjas, vagy a nyugdíjhoz közel álló tanár azt mondja, tévedtem, meg voltam tévesztve, és én is megtévesztettem azokat, akiket rám bíztak. Hogy miért lehetetlen? Azért, mert az a sok év, az a sok energia és az abból származó haszonnak nevezett juttatás egy hatalmas befektetés, amit a befektető emberi erőből nem tud elengedni. Főleg nem úgy, hogy nem kap ahelyett valami értékesebbet. Ahogy az Úr Jézus mondja, embernél lehetetlen. És ezen a…