JÁNOS BÁCSI ÉS A SZELLEMVILÁG

Az epizódról

Azt látom, hogy az ember minél több, általa láthatatlan, részre osztja magát, annál beljebb megy a labirintusba az emberi értelem útvesztőibe, ahonnét végül már képtelen lesz megszabadulni. Ezt láttam másokon, és tapasztaltam saját magamon is. Az úgynevezett sátán dolga az, hogy ebben a labirintusban tartson minket egészen addig, amíg végül teljesen kiszipolyozza a lelkünket, amíg az teljesen elveszíti Isten hasonlatosságára teremtett mivoltát.

Egyszerű példa.

A barátom nagyapját megkereste egy szem-éj, valami multivitaminokkal, azt mondván, hogy vegye be, mert jót tesz az immunrendszerének. A barátom nagyapja, akit épp Jánosnak hívtak, mint téged, azt felelte, hogy ki mondta neked, hogy van nekem immunrendszerem. Először, amikor hallottam, mosolyogtam rajta, hogy az öreg nem tudta, hogy van neki immunrendszere. Később pedig áldottam az Ég és a Föld Teremtőjét, hogy ekkora bölcsességet adott az öregnek, ami megvédte őt mindenféle tudományos és spirituális spekulációtól.

(Én mióta tudom, hogy van nekem immunrendszerem? Amióta egy külső entitás elhitette velem. Ki látta a saját immunrendszerét? Egy fehér köpenyes professzor azt mondja nekünk, hogy van immunrendszerünk, ami megvédi a szervezetünket. Majd azt is elmondja, hogy fontos megvédeni az immunrendszerünket, különben az nem fog tudni megvédeni minket. És azt is elújságolja, hogy ő tudja, hogyan védhetjük meg az immunrendszerünket. És ha mi bedőlünk neki, máris a BIG PHARMA a mi atyánk, és nem Isten. Tehát van egy immunrendszerünk, amit nekünk kell megvédenünk, hogy az meg tudjon védeni minket. Na ez az, amikor a kígyó a saját pharkába harap.) Ezt a józan gondolkodású, lelki szegény János bácsi nem tudta bevenni, és boldogan élt, amíg meg nem boldogult. Mi pedig, akik büszkék vagyunk az agyvelőnk mesterségesen hizlalt tartalmára, úgy benyaltuk ezt a tudományos mesét, mint a fagyit.)

János bácsi több, mint 92 évet töltött ezen a földön, és senki sem tudta megmételyezni az ő gondolkodását semmilyen modern elme élettel. Kilencvenharmadik éves volt, amikor megboldogultan távozott a földiek sorából az örök hazába.

Amikor érezte, hogy közeleg számára az utolsó óra, békességgel elfogadta sorsát. Abbahagyta az étkezést, visszautasította a kórházi kezelést, és rövid időn belül, szabadon, gyermeki lélekkel távozott a földön kínlódók sorából.

– János, egyél legalább egy kis tejbegrízt! – mondta a felesége.

– Egyen, aki éhes, én nem vagyok éhes. – felelte János.

– János, COVID-os vagy, be kell feküdnöd a kó…