#73 Ne söpörd szőnyeg alá: hibázni emberi, tanulni belőle vezetői képesség

Az epizódról

🎙️ Miről szól az adás?

Ebben az epizódban a hibakultúráról beszélgetünk: arról, hogyan viszonyulunk a hibáinkhoz, miért nehéz sokszor felismerni vagy beismerni őket, és hogyan lehetne a hibázást nem szégyenként, hanem tanulási lehetőségként kezelni. Szóba kerül, hogy csak az hibázik, aki dolgozik — de az már egyáltalán nem mindegy, hogy a hibát letagadjuk, megmagyarázzuk, másra kenjük, vagy képesek vagyunk belőle fejlődni.

Az adásban körbejárjuk a hibázást torzító mentális csapdákat is: a kognitív disszonanciát, a megerősítési torzítást, a túlélési torzítást, az elsüllyedt költségek csapdáját és a tekintélytiszteletből fakadó torzítást. Megnézzük, hogyan működik másképp a hibakultúra például a repülésben, a gyógyszeriparban, az egészségügyben, a céges projektekben vagy akár a vezetői döntésekben.

Az epizód egyik fontos üzenete, hogy a hiba nem feltétlenül végállomás, hanem lehet rendszerszintű tanulási lehetőség is. Ehhez viszont önismeretre, adatalapú gondolkodásra, nyitott kommunikációra és olyan szervezeti kultúrára van szükség, ahol nem az a cél, hogy eltüntessük a hibát, hanem hogy megértsük: mi történt, miért történt, és mit tehetünk azért, hogy legközelebb jobban működjünk.

🧭 Miért érdemes meghallgatnod az adást?

- Ha nehezen viseled, amikor hibázol, vagy hajlamos vagy túl sokáig rágódni rajta.

- Ha szeretnéd megérteni, miért olyan nehéz néha beismerni, hogy rossz döntést hoztunk.

- Ha érdekel, hogyan torzíthatja a gondolkodásunkat a kognitív disszonancia, a megerősítési torzítás vagy az elsüllyedt költségek csapdája.

- Ha vezetőként szeretnél olyan kultúrát építeni, ahol a hibákból nem bűnbakkeresés, hanem tanulás lesz.

- Ha munkavállalóként szeretnéd jobban kezelni azokat a helyzeteket, amikor hibát veszel észre, de nehéz róla beszélni.

- Ha kíváncsi vagy, hogyan segíthet az önismeret, a feedback és az adatalapú gondolkodás abban, hogy ne csak túléljük, hanem hasznosítsuk is a hibáinkat.