VESZÉLYBE KERÜLT A BARÁTOM LÁNYA

Az epizódról

Isten annyira jó, hogy senki sem feltételezi, hogy Ő rossz is lehet.

Általában későn fekszem, ezért nem is kelek korán. De most a mi Atyánk felébresztett az álom után, és gondoltam, leírom, amit láthattam, és megkérdem, hogy vagytok. Érteni nem teljesen értem, de afelől nincs semmi kétségem, hogy Ő mutatja ezeket a képeket nekem, mert rengetegszer bizonyságot tett Ő erről, ahogy tegnap reggel is. (A CASANOVA címet viselő hanganyagban beszélek erről.) Ahogy meg van írva, azokat, akik hisznek, csodák és jelek követik. Ráadásul kérés nélkül.

Nálatok voltunk egy női személlyel, aki ugyanúgy ismerősötök, régi barátotok volt, mint én. Beszélgettünk hosszasan az asztal mellett. Te könnyes szemekkel újságoltad el nekem, hogy az apai szereped nem szűnt meg, ugyanis az egyik lányod, barátnője tanácsát követve, bajba került. Álomban a barátnője nevét is hallottam, de már nem vagyok biztos benne. Talán Laura vagy Andrea lehetett. Az ügyvédje hívott fel téged telefonon, hogy értesítsen a történtekről. Sajnos, arra sem emlékszem, ki volt az a női személy, akivel nálatok voltunk, csak arra, hogy hosszasan beszélgettünk, és valami olyasmit mondtam, hogy ahogy aggódnod kell a lányod döntései miatt, úgy kell aggódnia Atyánknak még mindig a te döntéseid miatt. A beszélgetés után felálltunk, hogy indulunk hazafelé, de a feleséged megkérdezte, hogy elfogadunk-e egy szelet zsíros kenyeret. Ez a nő azt mondta, hogy igen, és még maradtunk kicsit. Még az ugrott be, hogy ebben az álomban a lányod azért is tette, amit tett, hogy próbára tegye Istent, hogy valóban létezik-e, és szól-e hozzá ebben a helyzetben. Avagy szüksége volt egy jelre, hogy Atyánk nem hagyta el, és gondját viseli.

Az álom jelentését egészen konkrétan nem érthetem. De gondoltam, az a legkevesebb, hogy leírom neked, és szólok, hogy ha bármikor úgy éreznéd, hogy megkeresnétek egy jó szóra, vagy egy imára, mint a régi időkben, erdei hajlékunk ajtaja nyitva áll előttetek. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy noha nyitva az ajtónk, a régi 'barátok' közül sokan úgy kerülik, mintha egy lepratelep lennénk, mert amiről itt szó van, jóformán senkit sem érdekel, és mindenkinek van sokkal fontosabb dolga annál. Pontosan úgy, ahogy az Úr Jézus mondja abban a példázatban, hogy úgy van ez, mint amikor a gazda menyegzőt szervez a fiának, és elküldi az Ő szolgáit, hogy hívják el a hivatalosokat, de mindenkinek valami fontos dolga volt, amiért azt üzente, nem tud menni. Egyik megnősült, a másik ökröket vett, a harmadik szánt…