ELHÍVÁS

Az epizódról

Dicsértessék Jézus Krisztus!

Azért köszönök így, mert ha e sorokkal és azok üzenetével nem Ő dicsértetik, akkor kár és szemét minden, amit ide írhatok. Meggyőződésem, hogy nélküle le sem tudnám írni, amit láttam. Ebben a momentumban nemhogy a jelentését nem tudom a látott képeknek, hanem még azért is fohászkodnom kell, hogy Isten juttassa eszembe, hogy tudjam leírni mindazt, amit hajnalban mutatott. Afelől nincs kétségem, hogy fontos megosztanom veled, mert téged láthattalak, és a kedves feleségedet. Ha csak a tanítás lenne fontos, lehetett volna két, általam nem ismert személy is. Csak érdekességképpen említem meg az előszóban, hogy arról van emlékezetem, hogy egyszer még kaptam álmot veled, amiben talán az apósod is szerepelt, de hogy mit láttam, arra már nem emlékszem. Úgy, ahogy kapom, el is felejtem a képeket. Semmit sem halmozok, nem gyűjtök az elmémben. Aki adja ezeket a látásokat, el is veszi azokat, és megüresít, hogy azzal tudjak foglalkozni, amit frissen ad. Ha majd szükség lesz rá, ahogy meg van írva, Aki adta, eszembe is juttatja a látott képeket. (Ama vigasztaló pedig a Szentlélek, Akit az én nevemben küld az Atya, az megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket én mondottam néktek. Jn 14:26)

Elöljáróban még csak annyit, hogy nem szoktam rátok gondolni, sem senki másra, mert olyan sokat láthatok, hogy óriási teher lenne, folyton emlékezni azokra az emberekre és képekre, amelyeket látok. Legutóbb akkor gondoltam rád, amikor az Úristen adta azt az álmot, és amikor írtam neked.

A hajnali álomban egy álomból ébredtem. Az álombeli álomban azt láttam, hogy megkóstoltam a szőlődet, és beszéltem annak ízéről, mint ahogy a borászok szoktak. Jelzem, hogy a valóságban sosem tettem ilyent. A borokhoz értettem valamennyire. Jártam is régebb egy-két borkóstolóra, de nem ástam túlságosan mélyre magam a "bor filozófiájába". A könyvet sem olvastam. Éppen csak tudok róla. Két legfinomabb magyar bor, amit egy borkóstolón megízlelhettem: a Bátaapáti Pinot noir, és a Szekszárdi Cuvée.

A következő képben már a hajnali álomban vagyok. Csomafalva felől sétálok az úton, és elérek a kaputokig. Jelzem, hogy nem tudom, a valóságban hol laktok. Ez a kapu az volt, ahol gyerekkoromban jártam, amikor a szüleimmel meglátogattuk a kedves feleséged szüleit. Nem tudom, hogy ti ott laktok-e, de ebben az álomban a kapun belül, jobb kéz felől megláttalak téged. Te is megláttál, és bementél a házba, hogy átöltözz, majd visszajöttél. Behívtál, és ott az ud…