MEGVÁLTÁS EGYSZERŰEN, VALLÁSMENTESEN

Az epizódról

Drága barátom!

Kérlek, ne vedd rossz néven, hogy megkereslek ezzel a néhány sorral. Igyekszem rövidre fogni, hogy ne raboljak túl sokat az értékes idődből. Azért írom, hogy drága, mert valaki hatalmas árat fizetett, hogy engem, téged és minden igazságra szomjazó lelket visszavásároljon, kiváltson a rabságból. Valószínűleg te is tudod, hogy annak idején, ha valaki nem tudta időben megadni az adósságát, a hitelező rabszolgája lett hét évre. Úgy neki, mint az ő háza népének szolgálnia kellett a hitelezőt hét éven keresztül. A hét év lejárta után a hitelező köteles volt szabadon engedni őt, mert így rendelte a Mindenható Isten az ő prófétája által. Tudjuk, és érezzük mindannyian, hogy a törvény és a rabság bár kellemetlen a testnek, üdvös a léleknek. Ezért van az, hogy bármilyen nagyra nőtt az ember, szegénységben, rabságban, betegségben, fájdalomban megszelídül. Ekképp nagyobb az esély arra, hogy megtalálja a Teremtőjével szembeni alázat helyét a szívében. Ez történt a babiloni fogságban a héberekkel. A háborús időkben, a nélkülözés és az ínség idején pedig ugyanez történt a keresztény magyarokkal és székelyekkel.

Talán számodra is nyilvánvaló, hogy elődeink sokkal szelídebbek, alázatosabbak voltak, mint mi, és az utánunk jövő generációk pedig sokkal felfuvalkodottabbak, magabiztosabbak és vakmerőbbek lettek, mint a mi generációnk. Láthatjuk, hogy az európai a jólét, a tudományok és a gazdagság nem közelebb vitt minket Istenhez, hanem inkább eltávolított tőle.

Majdnem elfelejtettem elmondani, hogy a hét év rabság alól csak azok nyertek felmentést, akikért valaki kifizette a váltságdíjat. Próbáld meg elképzelni, hogy én, nyomorult elkövettem azt a hibát, hogy egy hatalmas hitelt vettem fel, azzal a reménységgel, hogy beindul a vállalkozásom, és majd visszafizetem az adósságomat. Azonban, mivel hitelt vettem fel, mint a neve is mutatja (hit el), a hitemmel, azaz az Istennel való személyes kapcsolatommal fizettem a pénzért. Ezért a vállalkozásom kudarcba fulladt. A hitelező pedig egyfolytában sanyargat engem. a törvény embereit, sőt még a verőlegényeket is rám küldi, hogy fizessem vissza kamatostól az ő pénzét. Te pedig tudomást szerzel az én nyomorúságos helyzetemről, és mivelhogy látod, hogy én őszintén megbántam, hogy beleszaladtam ebbe a bolond elképzelésbe, megszánsz engem. És mivel neked bőségesen van, amit aprítani a tejbe, kifizeted az én adósságomat, és azáltal kiváltasz engem a rabságból. Magyarul a saját vagyonodból visszavásárolod az én szabadságo…